Ha meg tudnánk lesni a halat kapás közben, a legkisebb nehézséget sem okozná, hogy a megfelelő pillanatban vágjunk be. Ez persze csak sekély és átlátszó vízben lehetséges. A jól megválasztott kapásjelző azonban megmutatja, mi is történik a víz alatt.
Az úszón kívül még nagyon sokféle kapásjelző létezik. Mindegyik közös célra született - jeleznie kell, hogy a csali (azaz a horog) bekerült a hal szájába.
Nem kizárólag arról van szó, hogy felismerjük a kapást - az is nagyon fontos, hogy mennyi idő maradt a bevágásig. Ha a hal ellenállást érez, elengedi a csalit, a bevágás pedig üres lesz. Ezért a kapásjelzőnek a horgászott halak fajtájához és a horgászvízhez is igazodnia kell.
„Megérzéssel" - ez a kapások érzékelésének legegyszerűbb módja. A mutató- és hüvelyk-ujjad között tartva a zsinórt igyekezz érzékelni a legfinomabb csipegetéseket is. Folyóvizeken ezzel a módszerrel jól érzékelve vezetheted a csalit akár lesúlyozott szerelékkel, akár szabad zsinóron, egyúttal hozzáengedve a zsinórt. A csali aktív vezetése a fenéken eredménytelen a statikus kapásjelzőkkel (például rezgő spiccel), mert ezekkel állandóan feszíteni kell a a zsinórt.
A „megérzéses" módszer a legaktívabb horgászmódszereknél, például nagy domolykók és márnák kis patakokban és folyókban való horgászásánál igazán eredményes. Miközben tartod a zsinórt, figyeld, mi is történik vele. A zsinór megfeszülése jelzi, hogy a hal elkapta a csalit.
A kenyérgalacsin - egyszerű és hatásos kapásjelző állóvizeken. Egy 5 cm átmérőjű darabka friss kenyérbelet nyomj a zsinórra az orsó és az első zsinórvezető gyűrű közé. (Ha nem friss a kenyér, azonnal le fog esni.) Húzd egy kicsit le a zsinórt, hogy a galacsin 30-45 centire lógjon a bot alatt. A kenyérgalacsin súlya elég ahhoz, hogy állandóan viszonylag feszesen tartsa a zsinórt.
A kapás jellege a hal fajtájától és attól függ, hogyan veszi fel a csalit. Végólmos horgászatnál, ha a hal elfelé akar úszni, a kenyérgalacsin megemelkedik, ha közeledik, leereszkedik. Mielőtt a kapás jele elér a jelzőhöz, át kell jutnia a gyűrűkön, emiatt a hal nagyobb ellenállást érez, mint a spiccen lévű kapásjelzőknél. A kenyérgalacsin ezért az energikusan kapó halak, például compó, ponty, nagy dévér, sügér és angolna horgászatánál igazán eredményes.
Az csak előny, hogy a kenyérgalacsin csaknem minden kapásnál leesik - ha nem esik le, beszorulhat az első vezetőgyűrűbe. Részben megakadályozhatjuk ezt, ha a galacsint egy kis fiolába tesszük. Ez a kapásjelző azonban igazán csak szélcsendes időben válik be.
A műanyag kupakok - például a mosogatószeres flakon, az ecetes üveg kupakja kiválóan alkalmas kapásjelzőnek. Bedobás után egy kis műanyag csatlakozóval tedd fel a kupakot a zsinórra. A kupakok előnye a kenyérgalacsinnal szemben, hogy nem esnek le minden bevágáskor. A műanyag kupakok könnyebbek egy átlagos nagyságú kenyérgalacsinnál. Növelheted a súlyukat, ha egy kis ólmot vagy bármilyen más súlyt fűzöl a közepébe.
A műanyag üvegkupak olcsó és hatásos kapásjelző.
A kenyérgalacsinnal ellentétben lehetővé teszi, hogy a zsinór szabadon fusson le a dobról
A kenyérgalacsin ugyan egy kicsit primitíven néz ki, de eredményes. Egy csendes nyári reggelen semmi nem olyan kellemes látvány, mint a lassan a nyél felé vándorló kenyérgyurma.
Ezeknek a kapásjelzőknek az ellenállása lényegesen kisebb, de elsősorban azoknak a halaknak a fogására alkalmasak, amelyek csak szöszmötölnek. Ilyenek a bodorkák és az apró dévérek. A compók és a pontyok rendszerint a teherbírás határáig húzzák a jelzőt, néha még a spiccet is meghajlítják, sőt van, hogy repül a bot is mielőtt sikerülne bevágni. Ezekre a halakra másfajta kapásjelzők alkalmasak.
A lengő spicc (swingtip) - jól beválik az álló és lassú folyású vizeken, többek között a csatornákon. A lengő spicc általában mozgékony csatlakozóhoz, például egy szilikon csőhöz erősített merev és meglehetősen nagy teherbírású anyagból: nádból, üvegszálas vagy szénszálas anyagból készül. Vagy csavarmenettel erősítjük a botra, vagy egy gumigyűrűvel, amelyet a bot spiccére ragasztott kis bütyökre húzunk rá. Magán a lengő spiccen egy vagy több zsinórvezető gyűrű van, ezeken fut át a zsinór. A horgászbotot vízszintesen állítjuk fel, úgy, hogy mintegy 45 fokos szöget zárjon be a parttal, és a kicsit előre, csaknem függőlegesen lógó lengőspicc közvetlenül a víz fölött legyen. A hal kapását az jelzi, ha a spicc előre húzódik vagy lehajlik. A lengő spicc alkalmas a bodorkák horgászására, melyek kapását más jelzők gyorsnak vagy mohónak mutatják. A módszer gyengéje, hogy nem igazán alkalmas horgászásra sem szélben (a szél mozgásba hozza), sem erősebb sodrásban (kiegyenesedik és megfeszül), ilyen körülmények között ugyanis érzékenysége lényegesen kisebb.
A rezgő spicc (quivertip) - már lényegesen sokoldalúbb kapásjelző. Csaknem minden hal horgászására alkalmas, de különösen jól beválik a dévérekre, domolykókra és
márnákra. A rezgő spicc tulajdonképpen a bot végére szerelt nagyon vékony, borzasztó hajlékony hosszabbító.
A cserélhető rezgő spiccek hossza 20 és 60 cm között változik. A legvékonyabbak az állóvizekre, a merevebbek a folyókra valók. Használatának lényege, a zsinór feszítésének megfelelő ellensúlyozás a spiccben. Ha túl kicsi, a spicc nem regisztrálja elég gyorsan a kapásokat, ha túl nagy, a hal megérzi az ellenállást, és elengedi a csalit, még mielőtt bevághatnánk.
A különböző merevségű rezgő spiccek nagy választékában megtaláljuk a megfelelőt az álló- és folyóvizekre egyaránt. A rezgő spiccek használatának titka a zsinór ideális mértékű feszítése: a kapások hatékony jelzéséhez a zsinórnak feszesnek kell lennie.
A dévérezők körében általánosan használt lengő spiccet egy időre kiszorította vetélytársa, a rezgő spicc. Mostanában ismét visszatér a versenyhorgászok kegyeibe, akik állóvizeken használják a bodorkák és dévérek finom csipkedésének észlelésére - elsősorban szélcsendes időben. Abban áll fölényük a rezgő spiccel szemben, hogy a csali óvatos harapdálását bevágható kapássá alakítják.
Az „ugráló" rugós spiccek ugyanazon az elven működnek, mint a rezgő spiccek, de egy dologban különböznek: ha a hal húzza a spiccet, a feszítés nem nő, hanem csökken.
A kapások külön-bözőek: a bodorkák és sügérek türelmetlenül rángatják és harapdálják a csalit, a fiatal dévérek finoman csipegetik, az angolnák rázzák, a domolykók és márnák merész rántások sorával támadják. A spicc megfelelő kiválasztása, felerősítése, és a kapások hozzáértő felismerése nagyrészt a tapasztalat eredménye.
A rugós spicc (springtip) - a quivertiphez hasonlóan a horgászbot meghosszabbítása. A különbség csak az, hogy ezt az „ugráló spiccet" egy rugó erősíti a bothoz. A rezgő spiccel ellentétben, amelynek feszülése azzal arányosan nő, ahogyan a hal kihúzza a zsinórt, a rugós spicc a kapáskor szinte „leesik" és a kilengés mértéke a meghúzott zsinórral majdhogynem megegyezik. Éppen ezért a lehető legérzékenyebb, és kiválóan jelzi a bodorkák és dévérek finom kapásait.
A zsinóron mozgó kapásjelzők két elterjedt, bonyolultabb fajtája a „kúszó majom" és az elektronikus kapásjelző. Olyan halak - például ponty, angolna és csuka - kapásának jelzésére használhatók, együtt vagy külön- külön, amelyek elúsznak a felvett, vagy megragadott csalival.
A majom - működésének elve ugyanaz, mint a kenyérgalacsiné. A masszív test szabadon mozog a rozsdamentes acélból készült tengelyen (a tűn). ,A tű általában 45- 90 centiméter hosszú. Ugy kell felszerelni, hogy függőlegesen álljon az orsó és a nyél között. A zsinór átfut a majom fülén.
Az egész szerkezet mintegy 45 centiméterrel a bot alatt lóg. Az orsó visszaforgás- gátlóját kikapcsoljuk. Amikor a hal elúszik a csalival, a majom felfelé kúszik a tűn, ahogyan a zsinór átfut a karikán. Ha a hal a horgász felé úszik, a majom lecsúszik. Bevágáskor a majom felugrik egészen a tű tetejére, a zsinór pedig azonnal kiszabadul a fülből. (A tű úgy van kialakítva, hogy a majom nem tud leesni.)
Az elektronikus kapásjelzőket - a majommal együtt is használhatjuk. A kapás jelzését ilyenkor látjuk és halljuk is. A zsinór átmegy egy karikán, keréken, vagy egy drótkaron a jelző tetején (a típustól füg-gően), a kapás pedig bekapcsolja a riasztót, általában a hang- és fényjelzést egyszerre.
Ha két boton két külön riasztót akarsz használni ugyanabban az időben, válassz szabályozható hangú típusokat. Az eltérő hangmagasságból azonnal tudni fogod, melyik botodat támadja a hal.
A kúszó majom ugyanazon az elven működik, mint a kenyérgalacsin, de nincs kitéve a szél hatásának, mert a „tű" mereven tartja. A tengelynek, amelyen a majom mozog, teljesen tisztának kell lennie, különben a jelző működése nem lesz tökéletes.