Folyóvizek titokzatos lakója a márna. Életmódjáról sokáig alig tudtunk valamit. Cikkünkben részletesen bemutatjuk.
Sokáig vándorló fajtának tartották, de mint kiderült, hosszú ideig marad meg olyan helyen, ahol életkörülményei megfelelőek. Azokat a folyóvizeket kedveli, melyek alját kavicsos hordalék, vagy agyag borítja. Nem válogatós, mindent elfogyaszt, amit talál: élő állat, állati maradvány vagy növény. Táplálékát turkálva keresi, akárcsak a ponty. Hazánkban első sorban a Dunában fogható. Igazi kihívás és dicsőség minden horgász számára a márna kifogása. A kapást rendkívül nehézzé teszi, hogy a márna a medernek mindig annak a pontján tartózkodik, ahol az a legmélyebb. A fárasztáshoz is nagyon jó reflexek, és kitartás kell. A márna jó úszó, kitartóan védekezik, képes méteres magasságra felugrani, hogy a horogtól megszabaduljon.
Testének több pontján, és a 4 bajuszán is visel ízlelő idegvégződéseket, ezért a szagos csalikatrészesítsük előnybe, ha márnára horgászunk. Márnázni tavasszal vagy a nyár végén és ősszel érdemes. Egész nap táplálkozik, de a tapasztalt márnázók szerint éjjel foghatjuk a legnagyobb példányokat.
Felszerelésünket mindig úgy válaszuk meg, hogy megfeleljen a víz sodrásának, és mélységének. Ha a Dunán horgászunk, használjunk nagyobb, körülbelül 80-100 g-os ólmokat. A zsinór 0,30 vagy 0,40 mm átmérőjű lehet.
Mint már említettük a márna mindenevő, tehát tetszés szerinti csalit választhatunk. A tapasztalt márnázok véleménye szerint a sajt és a kenyérkocka a két leghatékonyabb csali, de a csontkukac, a giliszta, a kukorica vagy a lótetű is hatékony lehet. A márna horgászatára a legalkalmasabb a Duna, a Tisza, a Hernád, a Rába és a Szamos. Olyan partszakaszt keressünk, ahol az erős sodrás alámosta medret, ilyenek a kanálisbefolyók, patakbeömlések, keresztgátak utáni örvények.
Ha nem csak kifogni, de elfogyasztani is szeretnénk a márnát, akkor legyünk nagyon körültekintőek. A húsa ugyan finom, de az egyetlen olyan hazai halfajtánk, melynek az ikrája mérgező.