A murmiskázás a műcsalival való horgászat egyik speciális változata. A skandináv országokban nagy tömegek űzik, főképpen a téli hónapokban, a befagyott tavak jegén, az apró lékek szélén üldögélve. A mormiska parányi, 5-12 mm-es csepp vagy kerék alakú, 12-15-ös számú egyágú horoggal szerelt, ólomtestű műcsali, amellyel a vízben mozgó apró haltáplálék szervezetek, főképpen a parányi rákfélék mozgását utánozzák.
Szokatlanul rövid, csupán 400mm hosszú, hajlékony műanyag botot használnak 0,10-0,15-ös zsinórral. A műcsalit állandó rezgő mozgásban tartva, végigkutatják a víz, különböző rétegeit. Mélyen kezdik, és felfele haladnak, míg elérik azt a vízréteget, amelyben a halak az apró testű táplálékra vadásznak. A csali helyes vezetése, a folyamatos rezgő mozgás elsajátítása nem könnyű feladat. Sok gyakorlásra van szükség, amíg megérezzük a helyes ritmust. A téli hónapokban másodpercenként 3-4, a nyári hónapokban 5-6 rezgés kell a csalival előidézni.
A módszer nagy előnye, hogy nemcsak a kisebb ragadozók, hanem a békés halak közül a vörös szárnyú keszeg, a bodorka, sőt a dévérkeszeg is rákap a parányi mormiskamvillantóra, amelyet a gyárak különböző színezéssel állítanak elő. Napos időben a sötétebb, borús időben a világosabb színűek válnak be jobban.