horgászat,peca

-Bagoly keszeg

-Bodorka

-Dévérkeszeg

-Jászkeszeg

-Karikakeszeg

-Laposkeszeg

-Szilvaorrúkeszeg

-Vörösszárnyúkeszeg

Vörösszárnyúkeszeg

Teste oldalról lapított, magas, a hát, de különösen a has erősen ívelt. A faroknyél rövid és magas. A fej aránylag kicsi, a homlok egészen lapos. A száj felső állású, az alsó állkapocs előbbre áll, mint a felső. Az úszók közül a mell- és a hasúszó aránytalanul kicsi, a hát- és a farokúszó jól fejlett. A hátúszó kezdete a has- és a farokalatti úszó közötti távolság felénél van. Utóbbi két úszó széle homorú, az úszók között pikkelyekkel fedett él húzódik. Pikkelyei nagyok, vastagok és kemények. Az oldalvonal teljes, a has irányában erősen ívelt. Fontosabb testméreteinek arányai erősen variábilisak, amelyeket az ivari különbségeken kívül az élőhely változatossága is okoz. A pontyfélék egyik legszínesebb hala, háta folyóvizekben acélfényű feketés, oldalai aranysárgák, hasán ezüstös fehér. Nagy átlátszóságú, dús növényzetű állóvizekben háta inkább zöldesfekete, oldala sárgaréz csillogású. Páros úszói, valamint a farokalatti úszója vérvörös, a hát- és a farokúszó szürkés alapszínű, vörhenyes árnyalattal. Az ivadék színezete fakóbb, ilyenkor gyakorta összetévesztik a bodorkával, amelytől a garatfogak alapján különíthető el biztonsággal. Az írisz fehér vagy sárgás árnyalatú, esetleg narancssárga, gyakran tarkítják kicsiny vérvörös foltok, de egésze sosem vörös. Tipikusan csapatban élő hal, megfigyelték már 100 ezer egyedből álló csapatát is. Állóvízi hal, igyekszik elkerülni az áramlásos vízterületeket. Európában széles körben elterjedt, az északi tavakból hiányzik csak. Főleg vízinövényekkel, hínárral benőtt, iszapos fenekű, csendes vizeket kedveli.

Húsminősége gyenge és szálkás. Gazdasági jelentősége, hogy jó takarmányt biztosít a ragadozó halfajoknak, főleg a csukának. Akváriumban is tartható és dekoratív a vörös úszóival.

Horgászata

Óvatos hal révén könnyű úszós felszereléssel és apró horoggal horgászhatjuk. Csalinak a vékony giliszta, csonti, gyúrt kenyér a megfelelő. Hajnalban és alkonyatkor kap jól. Legyezőhorgászattal is eredményesen horgásszák. Fiatal példányai csalihalnak kiválóak. 

Szilvaorrúkeszeg

Nevét a kékes, gömbölyded orráról kapta. Feje közepesen nagy, homloka széles és enyhén domború. Szája alsó állása is jelzi, hogy táplálékát a vízfenékről gyűjti. A test megnyúlt, oldalról lapított, mérsékelten magas. A szilvaorrú hátúszója rövid, szegélye egyenesen levágott és mögötte a háton a farokúszóig terjedő fűrészes él tapintható. Háta sötétebb szürkés-kékesbarnás és az oldalán a pikkelyek ezüstösen csillognak. A hát- és a farokúszója szürkés, a többi úszó fakósárga. A hasvonalat követő élénksárga színű sáv jellemző díszítése a szilvaorrú keszegnek. 

Megtalálható Közép- és Kelet-Európától délebbre az Égei-tengerben, északabbra az Északi- és Balti-tenger és vízgyűjtő területén levő folyókban. A Duna vízrendszerében élő populációk a Vimba vimba vimba alfajhoz tartoznak. 

Vándorló életmódot folytat, íváskor a félsós tengeri vizekből (brackvíz) a folyókba úszik fel. A folyókban édesvízi populációk jöttek létre az idők folyamán a duzzasztógátak, víztárolók hatására de a vándorló életmóddal nem hagyott fel: folyással szemben úszva kezdik meg vándorlásukat májusban az ivarérett példányok.

Horgászat

Hazánkban horogra ritkán akad. Spiccbottal és fenekező készséggel fogható. Óvatos kapás és szívós küzdelem jellemzi. Nagyobb folyóvizeinkben a Dunában és Tiszában él.  

Laposkeszeg

Európában a nagyobb folyóvizek torkolataiban található meg. Rajokban él és állandóan táplálék után vándorol. A kis fején a szája ferdén fölfelé nyilik. Ferdén fölfelé nyíló szája, hegyes orra és nagy alsóúszója és kisebb magassága különbözteti meg az Abramis nem többi tagjától (dévérkeszeg, a bagoly keszeg, karika keszeg). A dévérkeszegnél laposabb háta kékesfehér, oldala ezüstösen csillogó és páros úszói sárgás árnyalatúak. Farok alatti úszója feltűnően hosszú. Úszóit fekete keret szegélyezi. Testét apró pikkelyek borítják hasa kivételével és a keszegek között a laposkeszegnek van a legmagasabb pikkelyszáma. Húsa szálkás, Európában szárított halként használják fel. 

Horgászata

Júniusban, mikor érik az eperfa, fogható a víztetőn vagy kis eresztékkel a fák alatt. Nagyobb áradások alkalmával óriási csapatokba verődve úszik be a holtágakba, ilyenkor sokszor nem jut le a csali a fenékig. Hazánkban a Balatonban is él. Ahol a dévér előfordul ott általában laposkeszegre is számíthatunk. Csontival, gilisztával, pinkivel, szúnyoglárvával és gyúrt kenyérrel is fogható úszós felszereléssel de eredményes lehet a fogás legyező horgászattal is.

Jászkeszeg

A pontyfélék családjába tartozó jászkeszeget aranysárga és ezüstös szeméről, lapított magas testéről és apró csúcsba nyíló felfelé irányuló szájáról ismerhetjük fel. Testének színárnyalatai az ezüsttől a bronzig terjednek, háta sötétszürkés esetleg kékeszöldes. Feje közepes nagyságú, faroknyele rövid és magas és hasa sárgásfehér. Elterjedése Közép-Európától Skandinávia déli vizei, valamint Ázsia. Egészen 15 méteres mélységig megtalálható az édes és a brack vizekben. Jellemzően apró pikkelyek borítják és páros úszói, valamint a farokalatti úszója vöröses árnyalatú. A kisebb példányok avörösszárnyú keszeggel összekevehető. Narancssárga színváltozatát azarany orfát díszhalként is tartják amiknek a testét fekete foltok is díszíthetik.

Horgászat
A jászkeszeget a vízfelszín közelében, vízközt és mederfenéken is foghatjuk lebegő csalival, hosszú eresztékkel úsztatott kicsi horgon gilisztacsokorral, csontival, főtt búzával, úszós készséggel spicc- vagy bolognai bottal. Ősszel fenéken is kap. A nagyobb példányokat mélyen vezetett körömvillantóval is fogják. Etetésre a pörkölt ízesítésű etetőanyagok a beváltak. Bevált etetőmódszer még a főtt búza csemegekukoricával és főtt kenderrel keverve. Érdemes az etetőanyagot agyaggal keverni a gyorsabban folyó vizekben. Szárazléggyel vagy polifoam bogárral szoktak rá legyezni is csendesebb 1 méter mélységű vizekben.

Hazánkban megtalálható sok vízben: Öreg-Duna, Mosoni-Duna, Lajta, Duna, Rába, Marcal, Cuhai-Bakony-ér, Által-ér, Ipoly, Dobroda, Morgó-patak, Dunavölgyi-főcsatorna, Zala, Sió, Kapos, Dráva, Mura, Kerka, Karasica, Tisza, Öreg-Túr, Szamos, Kraszna, Bodrog, Tolcsva-patak, Keleti-főcsatorna, Kiskörei-tározó, Nyugati-főcsatorna, Sajó, Bódva, Hernád, Eger-patak, Rima, Csincse, Laskó, Zagyva, Tarna, Bene-patak, Tápió, Hármas-Körös, Kettős-Körös, Hortobágy-Berettyó, Sebes-Körös, Berettyó, Fekete-Körös, Fehér-Körös, Maros, Kis-Balaton, Tisza-tó.

Dévérkeszeg

A legismertebb keszegfajtánk és általában a ponty közelében lábatlankodik. Magas és lapos testforma jellemzi. A fiatalabb példányok színe ezüstös a felnőtteké világosabb barna árnyalatú. Orra legömbölyödik és szája csúcsos. Európában szinte mindenhol megtalálható és csapatosan él.

A dévérkeszeg horgászata
Magyarországon az összes folyóban előfordul, holtágakban és a Balatonban is megtalálható. Horgászni kora tavasztól késő őszig lehet. Érdemes érzékeny úszós felszerelést használni és horgászat közben folyamatosan etetni. A horgot leengedhetjük a fenékre akkor az úszó kiemelkedése jelzi a kapást.

A fenekező módszer is eredményes lehet de fontos itt is a finom szerelék mert a dévér óvatos hal és a csali lecsipkedésében is a legügyesebb. 0,20-as zsinórnál vastagabbat nem érdemes használni.

A dévér szája kicsi, ezért használjunk kisebb csalétket. Gilisztát sem érdemes lógatva feltenni mert azt csak csipegetni, ráncigálni fogja de horgostul nem veszi a szájába. Ha tejes kukoricával horgászunk rá érdemes a kisebb darabokat kiválogatni is csalizás előtt az ujjaink között a kukoricát kissé összezúzni úgy hogy a tej ne fröccsenjen ki.

Folyókban jó dévérező helyek lehetnek a hirtelen mélyülő gödrök. Állóvizekben is a mélyebb helyekre vonulnak a dévér csapatok, de szeretik a ritkás nádasok környékét is. A dévér rendkívül érzékeny a vízállás változásaira. Lassú áradáskor a partközelben érdemes horgászni rá.

Bodorka

A test oldalról lapított, magassága élőhelytől függően változó. Állóvizekben magasabb, szélesebb hátú, folyóvizekben nyúlánkabb. A faroknyél rövid és alacsony és a pikkelyek viszonylag nagyok. A száj csúcsba nyíló. A hasúszók kezdete pontosan a hátúszó alapjának eleje alatt van. A mell- és hasúszó aránylag kicsi, a farokalatti úszó jól fejlett. A hátúszó és a farokalatti úszó szegélye enyhén homorú. A külső megjelenésben igen hasonló vörösszárnyú keszegtől eltérően a hasúszó és a végbélnyílás között a pikkelyek nem alkotnak élt. A fej és a hátoldal sötét olajzöld vagy ezüstösen barna, oldala ezüstös csillogású, a has fehér. A hát-, mell-, és farokúszó szürkésbarna, a has- és a farokalatti úszó élénk narancsvörös színű. Az írisz a fiatal példányok esetében sárgás, a kifejlett egyedeknél narancsvörös.

Egyike a legízletesebb keszegféléknek, főleg a késő őszi példányok húsa zamatos amikor zsírtartalma magasabb. 

Bagolykeszeg

Szájára boruló tompa orra alapján lehet felismerni és megkülönböztetni a lapos keszegtől. Szeme nagyobb mint a többi keszegfajtáé de a feje apró a testéhez képest. Teste oldalról lapított, háta sötétszürke és oldalai ezüstösen csillognak. A hasa fehér és úszói sárgásszürkék. Hát, farok és alsó úszója feketén szegett. Húsa szálkás ezért nemigen fogyasztják. Az Abramis nemhez tartozik a dévérkeszeggel (Abramis brama), a lapos keszeggel (Abramis ballerus) illetve a karika keszeggel(Abramis bjoerkna) együtt. Sok európai nyelvben (angol, német, dán, svéd, francia, portugál, spanyol) "dunakeszegnek" vagy "dunadévérnek" nevezik. 

Horgászata

Akárcsak a többi keszegfaj a bagolykeszeg is megtalálható minden nagyobb folyó vagy állóvizünkben, Európában a Fekete tengerbe ömlő folyókban mindenhol előfordul. Csapatosan él és szereti a gyors folyású kavicsos partszakaszok fenekét. Finom úszós és fenekező készséggel, csaliként gilisztával vagy csontival fogható. Általában dévérezés közben kerül a horogra.

Ingyen honlap és ingyen honlap között óriási különbségek vannak, íme a második: ingyen honlap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat